Növénynév.hu

Névjavaslatok

A táblázat a Kárpát-medence hajtásos flórájára vonatkozó néhány névjavaslatot foglal össze. Az első oszlopban a fajok tudományos neve, majd a következőben az általunk javasolt magyar név szerepel. Ezt követően az egyéb, a szakirodalomban többé-kevésbé rendszeresen előforduló névváltozatokat tüntettük fel. A táblázat következő oszlopában a javasolt magyar név forrása szerepel. A hivatkozások – természetesen – nem törekedhetnek teljességre. Az itt szereplő források az adott névváltozatot nemcsak társnévként említik meg, hanem első helyen hozzák (a kivételeknél ezt külön jelezzük). Végül minden javaslatnál egy rövid indoklás is olvasható. A fajok sorrendje alapvetően Simon (2002) munkáját követi.

Tudományos név	Javasolt magyar név	Egyéb magyar név	A javasolt magyar név forrása	Indoklás
*Botrychium multifidum*	cifra holdruta	„sokcimpájú holdruta” helyett	Nyárády & Soó 1941a, Csathó et al. 2013	Egyszerűbb, rövidebb, jobb hangzású név.
*Paeonia banatica*	bánsági bazsarózsa	„bánáti bazsarózsa” mellett/helyett	Priszter 1998, Bagi 2008, Király 2009, Bartha et al. 2015	A faji jelzőt adó helynév magyaros alakja: „Bánság”.
*Nigella arvensis*	mezei katicavirág	„kandilla” mellett; „mezei kandilla”, „vetési katicavirág” helyett	Priszter 1998, Csathó et al. 2013, Bartha et al. 2015; „vetési katicavirág”: Ujvárosi 1951, 1957, 1973; „katiczavirág” – társnévként: Wagner 1903	Magyarosabb hangzású, használható névváltozat.
*Nuphar lutea*	vízitök	„tavirózsa”, „sárga vízitök” mellett/helyett; „sárga tavirózsa” helyett	Simon 1992, 2002; társnévként: Soó & Máthé 1938, Soó & Kárpáti 1968	A „tavirózsa” név hangzásában és szerkezetében is hasonlít a rokon „tündérrózsa” (Nymphaea) nemzetség nevéhez, a névhasonlóság rendszeresen vezet tévesztéshez.
*Potentilla palustris*	tőzegpimpó	„tőzegeper” mellett	Király 2009, Bartha et al. 2015	A növény mai rendszertani besorolását inkább kifejező név.
*Potentilla erecta*	vérontó pimpó	„vérontófű” mellett; „vérontófű pimpó” helyett	Wagner 1903, Nyárády & Soó 1942b, Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015; társnévként: Priszter 1998	A növény mai rendszertani besorolását inkább kifejező név.
*Parnassia palustris*	tőzegboglár	„fehérmájvirág” mellett/helyett; „mocsári tőzegboglár” helyett	Jávorka & Csapody 1955, 1958, 1965; nemzetségnél: Király 2009; nemzetségnél társnévként: Priszter 1998	A „fehérmájvirág” név esetében az egybeírás zavaró, gyakran elíráshoz vezet.
*Chamaecytisus*	zanót	„törpezanót” helyett	Simon 2002, Csathó et al. 2009	A korábbi Cytisus nemzetség felbontása után a „zanót” nevet legcélszerűbb a Chamaecytisus nemzetségre használni.
*Chamaecytisus rochelii*	szörényi zanót	„Rochel-zanót” mellett/helyett; „Rochel-törpezanót” helyett	Csathó et al. 2009	Magyarosabb hangzású és szerkezetű név.
*Chamaecytisus virescens*	halvány zanót	„zöldellő törpezanót” helyett	Csathó et al. 2009; „Halovány Zanót”: Simonkai 1893	Egyszerűbb, találóbb név.
*Trifolium pratense*	vörös here	„réti here”, „lóhere” mellett/helyett	Bagi 1998, Bartha et al. 2015; társnévként: Soó & Kárpáti 1968, Priszter 1998	A „réti here” a tudományos név tükörfordítása, a faj a gyakori, közismert rokonaitól kevésbé a réti termőhelyével, inkább a vörös virágszínével tér el.
*Vicia pannonica*	magyar bükköny	„pannon bükköny” mellett/helyett	Wagner 1908, Nyárády & Soó 1943a, Ujvárosi 1951, 1957, Csathó et al. 2013	A magyar névadási hagyományoknak inkább megfelelő név.
*Lathyrus tuberosus*	mogyorós lednek	„gumós lednek” helyett	Jávorka 1924–25, Jávorka & Csapody 1975, Soó & Kárpáti 1968, Priszter 1998	Az elterjedt „mogyorós lednek” név a faj népi nevére („mogyoróvirág”, „mogyorófű”, „földimogyoró”) is utal, míg a „gumós lednek” a tudományos név egyszerű tükörfordítása.
*Lythrum tribracteatum*	henye füzény	„apró füzény” helyett	Csathó et al. 2009, Bartha et al. 2015	Találóbb név. Továbbá kevésbé téveszthető a hasonló és gyakran együtt előforduló alacsony füzény (Lythrum hyssopifolium) magyar nevével.
*Dictamnus albus*	boszorkányfű	„nagyezerjófű” mellett; „erősfű”, „nagy ezerjófű”, „kőrislevelű nagyezerjófű” helyett	Csathó et al. 2013; társnévként: Jávorka & Csapody 1958, 1965, Csapody & Priszter 1966	Az „ezerjófű” név a Dictamnus és a Centaurium nemzetségek közül végül az utóbbi megnevezésére vált általánosan használttá (vö. még Jávorka 1924–25). Az emiatt egybeírt „nagyezerjófű” írásmódja zavaró, egyúttal rendszeresen visszatérő hibaforrást is jelent. A szakirodalomban megtalálható társnevek közül a „boszorkányfű” nevet javasoljuk, amely találó, és kifejezné a külön nemzetségbe való sorolást is.
*Eryngium campestre*	mezei ördögszekér	„mezei iringó” mellett	Jávorka & Csapody 1958, 1965, Ujvárosi 1973, Csathó et al. 2013; „ördögszekér”: Ujvárosi 1957, Csapody & Priszter 1966; „ördögszekér” – társnévként: Wagner 1903, Jávorka 1924–25, Priszter 1998, Simon 2002	A faj egyike a legtöbb magyar népi névvel rendelkező növényfajoknak, így különösképpen indokolatlan, hogy a tudományos név magyarítását használjuk a faj/nemzetség magyar neveként.
*Eryngium planum*	kék ördögszekér	„kék iringó” mellett	Jávorka & Csapody 1958, 1965, Ujvárosi 1973, Csathó et al. 2013	Vö. mezei ördögszekér.
*Torilis arvensis*	parlagi tüskemag	„vetési tüskemag” helyett/mellett	Jávorka et al. 1955, Ujvárosi 1957, 1973, Jávorka & Csapody 1958, 1965, Csathó et al. 2013, Bartha et al. 2015	A növény termőhelyét pontosabban meghatározó név. „Szántóföldeken többnyire még akkor is hiányzik (vagy legfeljebb a széleken található), ha az utak széle tele van vele” (Ujvárosi 1957, 1973).
*Turgenia latifolia*	begencs	„nagy ördögbocskor” helyett/mellett; „varádicslevelű ördögpirula” helyett	Jávorka 1924–25, 1926, 1937, Soó & Máthé 1938, Nyárády & Soó 1943a, Csathó et al. 2012; „degencs” – társnévként: Wagner 1903, 1908	A faj külön nemzetségbe való sorolását is kifejező, régi, rövid, egyedi hangzású név (vö. „bogáncs”). (Syn.: Caucalis latifolia)
*Orlaya grandiflora*	laputurbolya	„Orlay-murok” mellett; „Orlay-turbolya” mellett/helyett	Jávorka 1926, 1937, Nyárády & Soó 1943a, Csathó et al. 2013, Bartha et al. 2015; társnévként: Priszter 1998; „lapu turbolya”: Ujvárosi 1957; „nagyvirágú laputurbolya”: Wagner 1903, Jávorka 1924–25	Egyszerűbb szerkezetű, ezért használhatóbb név.
*Bifora radians*	poloskafű	„poloskagyom” mellett; „sugárzó poloskagyom” helyett	Soó & Máthé 1938, Ujvárosi 1951, 1957, 1973, Csathó et al. 2013, Bartha et al. 2015	Használhatóbb névalak.
*Oenanthe fistulosa*	bördős borgyökér	„bördös borgyökér”, „csöves borgyökér” helyett	Wagner 1903, Jávorka 1924–25, 1926, 1937, Jávorka & Csapody 1975, Bartha et al. 2015; „bördős mételykóró”: Jávorka 1962	A faji jelző a népi „bördő” (pl. a vöröshagyma szára) kifejezésből származik, a növény csöves levélnyelére és levélgerincére utal; a „bördös” alak elírás.
*Peucedanum cervaria*	szarvaskocsord	„szarvas kocsord” helyett	Jávorka & Csapody 1975, Priszter 1998, Simon 2002	A faji jelző a „szarvas” állatnévből származik, a növényfaj neve így összetett szó, ezért egybeírandó (a különírt változat gyakran előforduló hibás alak).
*Pastinaca sativa* subsp. pratensis	vadpaszternák	„vadpasztinák” mellett/helyett; „paszternák”, „pasztinák” helyett	Csathó et al. 2009, Bartha et al. 2015; társnévként: Priszter 1998	A vad alak a termesztett növénytől megkülönböztetendő. (További kérdés még, a „pasztinák” változat köznyelvben való elterjedtsége.)
*Daucus carota* subsp. carota	vadmurok	„murok” helyett	Jávorka 1924–25, Ujvárosi 1951, Priszter 1998, Király 2009; „vad murok”: Wagner 1908	A „murok” a sárgarépa elterjedt népi neve, a vad alak ettől megkülönböztetendő.
*Malva sylvestris*	nagy mályva	„erdei mályva” helyett/mellett	Soó & Máthé 1938, Csathó et al. 2011	Az általánosan használt, tükörfordított „erdei mályva” név a növény jellemző élőhelyét helytelenül határozza meg, ezért félrevezető.
*Oxalis corniculata*	vörös madársóska	„szürke madársóska” helyett	Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015	A faj jellegzetességét pontosabban kifejező, találóbb név.
*Oxalis dillenii*	parlagi madársóska	„Dillenius-madársóska” helyett	Priszter 1998, Simon 2002, Bartha et al. 2015	A „Dillenius-madársóska” név mind hangzásában, mind szerkezetében meglehetősen magyartalan.
*Geranium pratense*	réti gólyaorr	„mezei gólyaorr” helyett/mellett	Nyárády & Soó 1943a, Csapody 2010, Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015; „Réti Gólyaorr”: Simonkai 1893	A növény élőhelyére (üde hegyi kaszálórétek) pontosabban utaló név.
*Euphorbia esula*	útszéli kutyatej	„sárkutyatej” helyett/mellett	Ujvárosi 1951, 1957, 1973, Novák et al. 2011, Csathó et al. 2013, Bartha et al. 2015	A leginkább száraz gyepekre jellemző növény esetében a „sár-” faji jelző nem szerencsés, félrevezető.
*Fraxinus pennsylvanica*	amerikai kőris	„vörös kőris” helyett	Jávorka et al. 1955, Jávorka & Csapody 1958, 1965, Bartha 1999, Mihály & Botta-Dukát 2004, Király 2009, Bartha et al. 2015	Érdekes jelenség, hogy a határozókban, kézikönyvekben korábban szinte kizárólagosan a „vörös kőris” név szerepelt, a botanikusok ennek ellenére az élő nyelvben általánosan a faj tájidegen voltát, özönnövény-lényegét jól kifejező „amerikai kőris” nevet használják. (Megj.: a Fraxinus americana magyar neve „fehér kőris”.)
*Gentianopsis ciliata*	rojtostárnics	„prémes tárnics”, „prémestárnicska” helyett	Csathó et al. 2009	A „prémes” jelző a növény esetében nem találó, félrevezető.
*Cuscuta campestris*	útszéli aranka	„nagy aranka” helyett	Csathó & Balogh 2008, Bagi 2008, Bartha et al. 2015	A „nagy” faji jelző a növény esetében nem találó.
*Asperugo procumbens*	borzfű	„magiszák” mellett; „ragadós magiszák” helyett	Csathó et al. 2013, Bartha et al. 2015; társnévként: Wagner 1903, Jávorka 1924–25	Találó, rövid, jól használható népi név.
*Borago officinalis*	kerti ökörnyelv	„borágó”, „kerti borágó” helyett/mellett	Csathó et al. 2012; társnévként: Diószegi & Fazekas 1807, Wagner 1903, Jávorka 1924–25	A magyarított alaknál használhatóbb, találó (vö. érdeslevelűek) név.
*Salvia nutans*	kónya zsálya	„bókoló zsálya” mellett/helyett	Jávorka 1924–25, 1926, 1937, Jávorka & Csapody 1975, Soó & Kárpáti 1968, Farkas 1999, Simon 2002, Király 2009, Bartha et al. 2015	Valamivel elterjedtebb név, amely a régi „kónya” szavunkat is őrzi.
*Solanum dulcamara*	ebszőlőcsucsor	„keserű csucsor”, „kesernyés csucsor” helyett	Csathó & Balogh 2008, Bartha et al. 2015; „ebszőllő csucsor”: Jávorka 1924–25, 1926, 1937; „ebszőlő csucsor”: Soó & Kárpáti 1968	Ez a változat az „ebszőlő” régi, elterjedt népi nevet is őrzi.
*Datura stramonium*	csattanó maszlag	„maszlag” helyett	Wagner 1903, Jávorka 1924–25, Jávorka & Csapody 1975, Bagi 2008, Király 2009	Használata sokkal elterjedtebb.
*Linaria biebersteinii* subsp. strictissima	pusztai gyújtoványfű	„olasz gyújtoványfű”, „Bieberstein-gyújtoványfű”, „hibrid gyújtoványfű” helyett	Csathó & Balogh 2008, Bagi 2008, Jakab 2012, Bartha et al. 2015	A rendszertani helyzete igen bizonytalan, változó megítélésű; ezért szerencsésebbnek tűnik, ha a magyar neve az éppen aktuális tudományos név helyett a növény élőhelyére utal.
*Veronica anagalloides*	iszapveronika	„iszaplakó veronika” helyett/mellett	Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015; „iszap veronika”: Ujvárosi 1973	Rövidebb, kevésbé körülményes név.
*Veronica anagallis-aquatica*	póléveronika	„pólé veronika” helyett	Simon 2002, Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015; társnévként: Priszter 1998	A „pólé” főnév, ezért a növénynév, mint összetett szó, egybeírandó.
*Veronica catenata*	mocsári veronika	„üstökös veronika”, „vízi veronika” helyett	Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015	Találóbb név. (Vö. Veronica crinita.)
*Veronica crinita*	üstökös veronika		Jávorka & Csapody 1975	(Vö. Veronica catenata.)
*Veronica polita*	apró veronika	„fényes veronika” mellett/helyett; „ugari veronika”, „városi veronika” helyett	Soó & Máthé 1938, Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015	A tükörfordított „fényes veronika” név nem találó, sőt, a növényt pl. a vele gyakran együtt előforduló, nála határozottabban „fényesebb” perzsa veronikával (V. persica) összevetve még félrevezető is lehet.
*Orobanche*	szádor	„vajvirág”, „szádorgó” helyett/mellett; „vajfű” helyett	Wagner 1903, Nagylaki 1942, Csathó & Balogh 2008; társnévként: Csapody & Priszter 1966, Priszter 1998	Különleges, egyedi hangzású név.
*Orobanche cernua*	sziki szádor	„bókoló vajvirág” helyett	Csathó et al. 2011	Találóbb név.
*Orobanche alsatica*	kocsordfojtó szádor	„elzászi szádor”, „elzászi vajvirág”, „ernyősfojtó szádorgó” helyett	Csathó et al. 2009	A tükörfordított változatnál a növény felismerhetőségét inkább segítő, jobb hangzású név.
*Rorippa austriaca*	réti kányafű	„osztrák kányafű” mellett/helyett	Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015	A növény egyik jellemző élőhelytípusára utaló (mocsári és sziki rétek), találóbb név.
*Rorippa kerneri*	sziki kányafű	„Kerner-kányafű” helyett	Jávorka & Csapody 1958, 1965, Borhidi & Sánta 1999, Csathó & Balogh 2008, Bagi 2008	Egyszerűbb, mind hangzásában, mind szerkezetében magyarosabb, a növény jellegzetességére – élőhelyére – utaló név, amely korábbi forrásokban is gyakran szerepel.
*Aldrovanda vesiculosa*	kandicshínár	„aldrovanda”, „vízikerék” helyett	Csathó & Balogh 2008, Bartha et al. 2015; társnévként: Király 2009	A javasolt név a faj életmódjára utal (kandics: apró evezőlábú rák).
*Viola mandschurica*	mandzsu ibolya		Balogh 2011 ined., Csathó et al. 2011	Debrecen környékén újonnan megtalált jövevényfaj. (Korábban magyar név nélkül szerepelt.)
*Tamarix*	vasvessző	„tamariska” helyett/mellett	Csathó et al. 2011	Jó hangzású, találó, népi eredetű név, a magyarított változatnál előnyösebb. (Szilágyi László – szóbeli közlés.)
*Galatella*	gerebcsin	(tágabban vett) „őszirózsa” helyett	Csathó et al. 2012; (tágabban vett) Aster nemzetségre: Jávorka 1926, 1937; (tágabban vett) Aster nemzetségre – társnévként: Priszter 1998, Király 2009; „Gereptsin” – (tágabban vett) Aster nemzetségre: Diószegi & Fazekas 1807	Amennyiben a korábbi Aster nemzetség felosztását elfogadjuk, úgy az előálló Galatella nemzetségre a régi „gerebcsin” kifejezést érdemes visszahozni. A népi név („gerepcsin”, „terepcsin” alakokban) főleg a Hortobágy környékéről ismert, a tágabban vett Aster nemzetség fajaira volt használatos (Hosszú 1988).
*Galatella villosa*	gyapjas gerebcsin	„gyapjas őszirózsa” mellett/helyett	Jávorka 1926, 1937, Jávorka & Csapody 1975; társnévként: Priszter 1998, Simon 2002, Bagi 2008, Király 2009	Lásd előbb. (Syn.: Aster oleifolius)
*Galatella linosyris*	arany gerebcsin	„aranyfürt” mellett	társnévként: Priszter 1998, Bagi 2008	Lásd előbb. (Syn.: Aster linosyris)
*Galatella punctata*	réti gerebcsin	„réti őszirózsa” mellett; „pettyegetett őszirózsa”, „pettyegetett gerebcsin” helyett	Soó & Máthé 1938, Csathó et al. 2012; társnévként: Király 2009	Lásd előbb. (Syn.: Aster sedifolius subsp. sedifolius, A. punctatus)
*Galatella cana*	molyhos gerebcsin	„molyhos őszirózsa” mellett; „pöszke gerebcsin” helyett	társnévként: Simon 2002; „Molyhos Gerebcsin”: Cserey 1906	Lásd előbb. (Syn.: Aster canus, A. sedifolius subsp. canus)
*Inula germanica*	hengeres peremizs	„hengeresfészkű peremizs” helyett	Jávorka 1924–25, 1926, 1937, Jávorka & Csapody 1975, Soó & Kárpáti 1968, Priszter 1998, Bartha et al. 2015	Rövidebb, egyszerűbb névváltozat. (Vö. „hengeres vasvirág”.)
*Ambrosia artemisiifolia*	parlagfű	„ürömlevelű parlagfű” helyett/mellett	Ujvárosi 1951, 1957, 1973, Priszter 1998, Bagi 2008, Bartha et al. 2015	Az „ürömlevelű parlagfű” körülményes név, amely az élő nyelvben szinte egyáltalán nem használt.
*Bidens frondosus*	fekete farkasfog	„feketetermésű farkasfog”, „feketés farkasfog”, „feketéllő farkasfog” helyett	Csathó & Balogh 2008, Bartha et al. 2015	Rövidebb, egyszerűbb, jobb hangzású név.
*Arctium lappa*	nagy bojtorján	„közönséges bojtorján” helyett/mellett	Wagner 1908, Soó & Máthé 1938, Ujvárosi 1957, 1973, Pázmány 1983, Bartha et al. 2015; társnévként: Jávorka 1924–25, Rápóti & Romváry 1977, Priszter 1998	Rövidebb, használhatóbb név. A „nagy” faji jelző a népi növénynévadástól sem idegen.
*Cirsium vulgare*	lándzsás aszat	„közönséges aszat”, „lándzsás acat” helyett	Jávorka 1924–25, 1926, 1937, 1962, Jávorka et al. 1955, Jávorka & Csapody 1958, 1965, 1975, Pázmány 1983, Csathó & Balogh 2008, Bartha et al. 2015	A faj esetében a tükörfordított „közönséges” jelző a nála „közönségesebb” Cirsium arvense – mezei aszat – miatt nem szerencsés.
*Serratula wolffii*	pompás zsoltina	„Wolff-zsoltina” mellett/helyett	Nyárády & Soó 1943c, Csathó et al. 2013	Magyarosabb hangzású és szerkezetű név.
*Centaurea trinervia*	mezőségi imola	„orosz imola” helyett	Molnár V. 2003; „mezőségi búzavirág”: Nyárády & Soó 1944	A faj Kárpát-medencei előfordulási helyére utaló, jó hangzású név.
*Lactuca muralis*	erdei saláta	„kakicsvirág” mellett; „kákicsvirág”, „közönséges kakicsvirág”, „kőfali kakicsvirág” helyett	Csathó et al. 2011	Amennyiben a faj rendszertani átsorolása általános elfogadásra kerül, azt a magyar nevezéktannak is érdemes tükröznie. (Syn.: Mycelis muralis)
*Pyrola minor*	kis körtike	„kisebb körtike” helyett	Jávorka 1924–25, Soó & Kárpáti 1968, Priszter 1998, Bagi 2008	Egyszerűbb név.
*Thesium dollineri*	ugari zsellérke	„vetési zsellérke” mellett/helyett	Jávorka 1924–25, 1926, 1937, Soó & Máthé 1938, Ujvárosi 1957, 1973, Csathó et al. 2013, Bartha et al. 2015; társnévként: Priszter 1998	Találóbb, egyedibb névváltozat. Vö. „főleg ugarokon” (Jávorka 1924–25); „Szórv. ugarokon” (Jávorka 1926).
*Silene bupleuroides*	gór habszegfű	„termetes habszegfű” helyett	Jávorka 1924–25, Soó & Kárpáti 1968, Bartha et al. 2015; társnévként: Jávorka & Csapody 1975; „gór sziléne”: Jávorka 1926, 1937, Jávorka & Csapody 1975	A „gór” régi magyar szó, jelentése: „hosszú (lábú)” (vö. pl. górcső), a növény és – különösen – a virág megnyúlt alkatára utal.
*Dianthus callizonus*	királykői szegfű	„koronás szegfű” helyett/mellett	Molnár V. 2003, Bagi 2008; társnévként: Priszter 1998	Találóbb név.
*Cerastium semidecandrum*	homoki madárhúr	„békamadárhúr” helyett	Ujvárosi 1973, Király 2009, Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015; társnévként: Priszter 1998, Bagi 2008	A „béka-” előtag szinte kivétel nélkül csak vízi, vízparti növényeknél fordul elő, így ennél az elsősorban homoki szárazgyepekre jellemző fajnál az kevésbé szerencsés.
*Sagina*	mohafű	„zöldhúr” mellett	Csathó et al. 2011	Találó, népi eredetű növénynév. Így pl.: S. procumbens heverő mohafű („heverő zöldhúr” helyett), S. subulata szálkás mohafű („szálkás zöldhúr” helyett).
*Paronychia cephalotes*	ezüstaszott	„ezüstvirág” helyett/mellett	Jávorka 1926, 1937, Jávorka & Csapody 1975, Soó & Kárpáti 1968, Bartha et al. 2015	Sokkal egyedibb, ízesebb név.
*Cycloloma atriplicifolia*	fövenylaboda	„labodalevelű szárnyaslibatop” helyett	Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015	Egyszerűbb, használhatóbb név.
*Amaranthus blitoides*	henye disznóparéj	„labodás disznóparéj” mellett/helyett	Ujvárosi 1951, 1957, 1973, Csathó et al. 2013, Bartha et al. 2015	A növény jellegzetes heverő szárára utaló, találóbb névváltozat.
*Polygonum* s.str.	porcfű	(szűkebben vett) „keserűfű”, (tágabban vett) „porcsinkeserűfű” helyett	Csathó & Balogh 2008, Bagi 2008; Polygonum aviculare-nél társnévként: Jávorka 1924–25, Rápóti & Romváry 1977	Egyszerű, találó, különböző változataiban elterjedt népi név, amely jól kifejezi az új rendszertani felosztást is. Így: P. arenarium homoki porcfű („homoki keserűfű” helyett); P. graminifolium pázsitlevelű porcfű („pázsitlevelű keserűfű” helyett); P. arenastrum taposott porcfű („taposott porcsinkeserűfű” helyett); P. rurivagum vidéki porcfű („vidéki porcsinkeserűfű” helyett), P. aviculare útszéli porcfű („porcsinkeserűfű” helyett – ez a név is a „porc”-ra utal –, „madárkeserűfű” helyett).
*Polygonum bellardii*	szikár porcfű	„Kitaibel-keserűfű”, „Bellard-porcsinkeresrűfű” helyett	Csathó et al. 2013; „szikár keserűfű”: Nyárády & Soó 1942a	Magyarosabb hangzású, találó név.
*Urtica urens*	apró csalán	„kis csalán” mellett/helyett	Wagner 1903, Ujvárosi 1957, Priszter 1998, Bagi 2008, Király 2009, Bartha et al. 2015	Hangtani szempontból is megfelelőbb alak.
*Urtica kioviensis*	lápi csalán	„kúszó csalán” helyett/mellett	Farkas 1999, Csathó & Balogh 2008, Bartha et al. 2015	A faj jellegzetesebb tulajdonságát fejezi ki.
*Salix triandra*	mandulafűz	„mandulalevelű fűz” helyett	Jávorka & Csapody 1958, 1965, Bagi 1998, 2008, Priszter 1998, Bartha 1999, Bartha et al. 2015	Rövidebb, egyszerűbb név.
*Salix cinerea*	rekettyefűz	„hamvas fűz” mellett/helyett	Jávorka & Csapody 1965, Bartha 1999, Bartha et al. 2015	Régi, elterjedt népi név.
*Salix rosmarinifolia*	serevényfűz	„cinegefűz” mellett	Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015; társnévként: Priszter 1998, Simon 2002, Király 2009	A „serevény” régi népi kifejezés, „sűrű, tüskés bozót”, „fiatal, sűrű erdő” jelentéssel, illetve a jelen fűzfajra használt népi név (Hosszú 2002). Vö. még: „serevényseprű”: „serevényfűzből kötött seprű” (Hosszú 2002).
*Vallisneria*	csavarhínár	„vallisznéria” helyett	Priszter 1998	Magyar kifejezés.
*Triglochin maritimum*	sziki kígyófű	„tengerparti kígyófű” helyett	Bagi 2008, Bartha et al. 2015; „sziki hutsza”: Wagner 1903, Jávorka & Csapody 1975	(Legalább is hazai viszonylatban) találóbb.
*Colchicum bulbocodium*	tavaszi kikerics	„egyhajúvirág” mellett; „tavaszkikerics”, „tavaszi egyhajúvirág” helyett	Csathó et al. 2012	Amennyiben a faj új rendszertani besorolását elfogadjuk, úgy ez a megfelelőbb név. (Syn.: Bulbocodium vernum)
*Asphodelus albus*	genyőte	„királyné gyertyája” helyett/mellett; „királyné-gyertyája”, „aszfodélusz”, „fehér aszfodélusz” helyett	Jávorka 1926, 1937, 1962, Jávorka et al. 1955, Jávorka & Csapody 1958, 1965, 1975, Csathó & Balogh 2008, Bagi 2008, Bartha et al. 2015; társnévként: Jávorka 1924–25	Rövid, magyaros hangzású név (pl. genyőtés cseres-tölgyesek). A népi növénynevet már Kitaibel is gyűjtötte „genyét” és „genyőte” alakban (Molnár V. 2007).
*Gagea lutea*	erdei tyúktaréj	„sárga tyúktaréj” helyett	Wagner 1903, Soó & Máthé 1938, Csathó et al. 2009, Bartha et al. 2015	A tükörfordított faji jelzőnél az élőhelyre utaló névváltozat találóbb, hiszen a nemzetség összes hazai faja sárga virágú.
*Gagea villosa*	ugari tyúktaréj	„vetési tyúktaréj” helyett/mellett	Wagner 1903, Soó & Máthé 1938, Ujvárosi 1957, 1973, Jávorka & Csapody 1975, Csathó et al. 2013, Bartha et al. 2015; társnévként: Priszter 1998	Találóbb, egyedibb, jó hangzású név.
*Fritillaria meleagris*	kockás kotuliliom	„kockásliliom”, „kotuliliom” mellett/helyett; „mocsári kockásliliom” helyett	Jávorka & Csapody 1955, 1958, 1965; társnévként: Farkas 1999; „koczkás kotu-liliom”: Wagner 1903	A kevésbé ismert „kotu” kifejezést is felelevenítő név. A „kotuliliom” nemzetségnévként való használatra alkalmasabb.
*Ornithogalum*	sárma	„madártej” helyett	Jávorka 1924–25, 1962, Soó & Kárpáti 1968, Jávorka & Csapody 1975, Király 2009	„...keletről hozott sarana szavunk az egész nyelvterületen tovább él az Ornithogalum genusnév hivatalos magyar neveként, mint sárma. (A madártej fölösleges tükörfordítás.)” (Rab 1995). Így: O. boucheanum kónya sárma; O. × degenianum Degen-sárma; O. sphaerocarpum gömbtermésű sárma; O. pyramidale nyúlánk sárma; O. orthophyllum pusztai sárma; O. pannonicum üstökös sárma; O. refractum csilláros sárma; O. umbellatum ernyős sárma.
*Asparagus officinalis*	nyúlárnyék	„spárga” mellett; „közönséges spárga” helyett/mellett	Ujvárosi 1951, 1957, Csathó et al. 2013; társnévként: Jávorka & Csapody 1958, 1965; nemzetségnél: Jávorka 1926, 1937; nemzetségnél társnévként: Jávorka 1924–25, Király 2009; „Nyúlárnyék” – társnévként: Diószegi & Fazekas 1807	A „nyúlárnyék” az 1500-as évektől adatolható régi magyar név, amely a nyelvjárásokban ma is sokfelé használatos (Rácz 2010). A „spárga” viszont a görög eredetű latin „asparagus” szintén régi magyarított alakja, amely Rácz (2010) szerint az olasz nyelven keresztül került a magyarba.
*Iris spuria*	fátyolos nőszirom	„korcs nőszirom” helyett	Priszter 1998, Farkas 1999, Csathó & Balogh 2008, Király 2009, Bartha et al. 2015	A „korcs nőszirom” a kevésbé találó tudományos név tükörfordítása.
*Cypripedium calceolus*	boldogasszony-papucsa	„papucskosbor” helyett/mellett; „erdei papucskosbor”, „papucsvirág”, „rigópohár”, „cipőcím” helyett	Jávorka 1937, 1962, Jávorka et al. 1955, Jávorka & Csapody 1958, 1965, Opriş 1976, Csathó & Balogh 2008; „boldog asszony papucsa” – társnévként: Jávorka 1924–25; „Boldogasszony papucsa” – társnévként: Soó & Kárpáti 1968, Priszter 1998, Simon 2002	A magyarság ősi Boldogasszony-kultusza számos népi növénynévben is megnyilvánul (boldogasszony-ága, Boldogasszony csepegtette fű, boldogasszony-csipkéje, boldogasszonyfű, boldogasszony-haja, boldogasszony-káposztája, boldogasszony-lapu, boldogasszony-levél, boldogasszony-menta, boldogasszony-palástja, boldogasszony-rózsa, boldogasszony-szilva, boldogasszony-tenyere, boldogasszony-tövise stb.). A hazai vadon termő fajok közül egyedül a boldogasszony-papucsának hivatalos neve őrzi ezt. A kifejezés mindenképpen megtartandó.
*Hammarbya paludosa*	tőzegkosbor	„tőzegorchidea”, „lápi tőzegorchidea”, „fiókás tőzegorchidea” helyett	Csathó et al. 2009, Bartha et al. 2015; társnévként: Bagi 2008	Az „orchidea” idegen eredetű és hangzású szó, hazai fajoknál következetesen nem fordul elő.
*Dactylorhiza viridis*	zöld ujjaskosbor	„zöldike” helyett/mellett; „zöldike ujjaskosbor” helyett	Csathó et al. 2009	A növény új rendszertani besorolásának inkább megfelelő név.
*Neotinea*	pettyeskosbor	(tágabban vett) „kosbor” helyett	Molnár V. 2011	Az újabban elkülönített nemzetséget érdemes külön magyar névvel illetni.
*Neotinea tridentata*	tarka pettyeskosbor	„tarka kosbor” mellett/helyett	Molnár V. 2011, Bartha et al. 2015	Lásd előbb.
*Neotinea ustulata*	sömörös pettyeskosbor	„sömörös kosbor” mellett/helyett	Molnár V. 2011, Bartha et al. 2015	Lásd előbb.
*Eleocharis uniglumis*	galléros csetkáka	„egypelyvás csetkáka” mellett/helyett	Soó 1951, Jávorka 1962, Csathó et al. 2013; társnévként: Priszter 1998; „galléros árva káka”: Nyárády & Soó 1941b	A magyar növénynévadási hagyománynak inkább megfelelő, jobb hangzású névváltozat.
*Carex divulsa* subsp. leersii	tölgyessás	„tölgyes sás” helyett	Bagi 2008, Csathó et al. 2009	A névben szereplő „tölgyes” faji jelző nem melléknév, hanem a termőhelyet kifejező főnév, ezért egybeírandó.
*Carex buxbaumii*	buzogányos sás	„Buxbaum-sás” helyett	Nyárády & Soó 1944, Csathó et al. 2013	Egyszerűbb szerkezetű és magyarosabb hangzású név.
*Carex pilosa*	bükksás	„bükkös sás” helyett	Csathó & Balogh 2008, Bartha et al. 2015	A „bükkös sás” egyébként is egybeírandó lenne (lásd előző faj), ez a változat azonban rövidebb, egyszerűbb.
*Carex michelii*	szőke sás	„sárgás sás” helyett	Nyárády & Soó 1941b, Csathó et al. 2013	A „sárgás sás” név kevésbé megfelelő, egyrészt hangtani szempontból, másrészt a „sárga sás” (Carex flava) névvel való téveszthetőség miatt.
*Bromus commutatus*	réti rozsnok	„bókoló rozsnok” mellett/helyett	Soó & Máthé 1938, Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015	Találóbb név.
*Festuca pseudovina*	veresnadrágcsenkesz	„sovány csenkesz”, „sziki csenkesz” mellett/helyett	Bartha et al. 2015; „veresnadrág-csenkesz”: Csathó & Balogh 2008	A „veresnadrág” régi, általánosan elterjedt népi kifejezés.
*Poa humilis*	hamvas perje	„kéklő perje”, „sziki perje” helyett	Csathó et al. 2011	A fajra leggyakrabban alkalmazott „kéklő perje” név a „kékperje” (Molinia) nemzetségnévhez való hasonlóság miatt nem szerencsés, a „sziki perje” elnevezés pedig a faj esetében félrevezető.
*Agropyron cristatum*	taréjos búzafű	„taréjos tarackbúza” helyett	Soó & Kárpáti 1968, Jávorka & Csapody 1975, Priszter 1998, Bartha et al. 2015	Elterjedt név, amely a növény újabb, külön nemzetségbe való sorolását is kifejezi.
*Pholiurus pannonicus*	tőrfű	„kígyófark” mellett/helyett; „magyar kígyófark” helyett	Jávorka 1924–25, Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015; „magyar tőrfű”: Wagner 1903	Találó név. A „kígyófark” megnevezés a hasonló „kígyófű” (Triglochin) névvel való keverhetőség miatt sem túl szerencsés – amely ráadásul szintén szikeseken is előforduló növényt jelöl.
*Agrostis stolonifera*	fehér tippan	„tarackos tippan” helyett	Jávorka 1962, Soó & Kárpáti 1968, Simon 2002, Bagi 2008	Találóbb név.
*Phleum phleoides*	karéjos komócsin	„sima komócsin” mellett/helyett	Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015; „karélyos lóperje”: Soó & Máthé 1938	A növény jellegzetességére inkább utaló, találóbb név.
*Phleum pratense*	réti komócsin	„mezei komócsin” helyett/mellett	Csathó et al. 2013; „Réti Komócsin”: Hazslinszky 1872, Simonkai 1893	A faj leginkább üde és nedves réteken fordul elő, a növény élőhelyét így a „réti” faji jelző pontosabban határozza meg.
*Digitaria sanguinalis*	pirók ujjasmuhar	„pirók-ujjasmuhar” helyett	Wagner 1908, Soó & Kárpáti 1968, Priszter 1998, Király 2009	A „pirók” nem főnév, hanem melléknév (a népi kifejezés jelentése: vöröses, pirosas), így a név kötőjel nélkül, két szóba írandó.
*Chrysopogon gryllus*	sikárfű	„élesmosófű” mellett; „éles sikárfű” helyett	Jávorka & Csapody 1955, 1958, 1965, Csathó et al. 2011, Bartha et al. 2015; társnévként: Priszter 1998, Bagi 2008; „éles sikárfű”: Király 2009	Mind a „sikárfű”, mind az „élesmosófű” megtartandó népi gyökerű név, azonban a kettő közül a hangfestő „sikárfű” a rövidebb és használhatóbb alak.

További névjavaslatok

Irodalom

Bagi I. (2008): Zárvatermő növények adattára. – Juhász Nyomda, Szeged. 277 pp.

Balogh L., Dancza I. & Király G. (2004): A magyarországi neofitonok időszerű jegyzéke és besorolásuk inváziós szempontból. – In: Mihály B. & Botta-Dukát Z. (szerk.): Biológiai inváziók Magyarországon. Özönnövények. – A KvVM Természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei 9. – TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest. pp. 61–92.

Bartha D. (1999): Magyarország fa- és cserjefajai. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. 301 pp.

Bartha D., Király G., Schmidt D., Tiborcz V., Barina Z., Csiky J., Jakab G., Lesku B., Schmotzer A., Vidéki R., Vojtkó A. & Zólyomi Sz. (szerk.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza. Distribution atlas of vascular plants of Hungary. – Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron. 330 pp.

Borhidi A. & Sánta A. (szerk.) (1999): Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól 1–2. – A KöM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 6. – TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest. 362+404 pp.

Csapody I. (2010): Flora parva Tatrensis. Kis tátrai flóra. – Nyugat-magyarországi Egyetem Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron. 53 pp.

Csapody V. & Priszter Sz. (1966): Magyar növénynevek szótára. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 301 pp.

Csathó A. I. (2006): Gondolatok a magyar növénynevezéktanról. – In: VI. MÉTA-túra. 2006. április 27-május 1. – Kézirat, Vácrátót. pp.: 109–115.

Csathó A. I., Balogh L. & Bagi I. (2009): Javaslatok a Kárpát-medencei hajtásos növények magyar nevezéktanához. – In: VI. Kárpát-medencei Biológiai Szimpozium. 2009. november 12-13. Előadáskötet. – Magyar Biológiai Társaság, Budapest. pp.: 209–222.

Csathó A. I., Balogh L. & Bagi I. (2011): Javaslatok a Kárpát-medencei hajtásos növények magyar nevezéktanához II. – In: VII. Kárpát-medencei Biológiai Szimpozium. 2011. október 13-14. Előadáskötet. – Magyar Biológiai Társaság, Budapest. pp.: 115–122.

Csathó A. I., Balogh L. & Bagi I. (2012): Növénynév.hu. – Kitaibelia 17 (1): 86.

Csathó A. I., Balogh L. & Bagi I. (2013): Suggestions for Hungarian names of the vascular plants of Carpathian Basin III. (Javaslatok a Kárpát-medencei hajtásos növények magyar nevezéktanához III.). – In: "VIII. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium I. Fenntartható fejlődés a Kárpát-medencében" nemzetközi konferencia. "VIII. Carpathian Basin Biological Symposium. I. Sustainable development in the Carpathian Basin" international conference. Absztraktkötet. Book of Abstracts. Budapest, Hungary, November 21-23., 2013. – Szent István Egyetem, Egyetemi Nyomda, Gödöllő. p.: 90.

Csathó A. I., Balogh L. & Bagi I. (2014): Növénynév.hu, kezdeményezés a magyar növénynevezéktan terén. – In: Veszelszki Á. & Lengyel K. (szerk.): Tudomány, technolektus, terminológia. A tudományok, szakmák nyelve. – Budapest, Éghajlat Könyvkiadó. pp.: 267–278.

Csathó A. I. & Balogh L. (2008): Néhány magyar növénynév-javaslat (A 200 éves Magyar Fűvész Könyv emlékére). – Kitaibelia 13 (1): 154.

Diószegi S. & Fazekas M. (1807): Magyar fűvész könyv. Melly a’ két magyar hazábann találtatható növevényeknek megesmerésére vezet, a’ Linné alkotmánya szerént. – Csáthy György, Debreczen. XVI + 608 pp.

Farkas S. (szerk.) (1999): Magyarország védett növényei. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. 416 pp.

Hazslinszky F. (1872): Magyarhon edényes növényeinek füvészeti kézikönyve. – Athenaeum, Pest. LIX + 504 pp.

Horváth F., Dobolyi Z. K., Morschhauser T., Lőkös L., Karas L. & Szerdahelyi T. (1995): Flóra adatbázis 1.2. Taxonlista és attribútum-állomány. – MTA ÖBKI, Vácrátót. 267 pp.

Hosszú F. (szerk.) (1988): Új Magyar Tájszótár. – Második kötet. E–J. – Akadémiai Kiadó, Budapest. 1175 pp.

Hosszú F. (szerk.) (2002): Új Magyar Tájszótár. – Negyedik kötet. N–S. – Akadémiai Kiadó, Budapest. 1008 pp.

Jakab G. (szerk.) (2012): A Körös-Maros Nemzeti Park növényvilága. A Körös-Maros Nemzeti Park természeti értékei I. – Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas. 413 pp.

Jávorka S. (1924–25): Magyar Flóra. (Flora Hungarica). Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. – Studium, Budapest. CII + 1307 pp.

Jávorka S. (1926): A magyar flóra kis határozója. – Studium, Budapest. 324 + XLVII pp.

Jávorka S. (1937): A magyar flóra kis határozója. – Második, bővitett kiadás. – Studium,

Jávorka S. (1962): Növényhatározó. – II. kötet. – 3. kiadás. – Tankönyvkiadó, Budapest. 527 pp.

Jávorka S., Árokszállásy Z., Bánhegyi J., Boros Á., Hortobágyi T. & Szatala Ö. (1955): Növényhatározó. – Második kiadás. – Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest. 707 pp.

Jávorka S. & Csapody V. (1955): Erdő mező virágai. A magyar flóra színes kis atlasza. – Második, javított kiadás. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 155 pp. + 100 tábla.

Jávorka S. & Csapody V. (1958): Erdő mező virágai. A magyar flóra színes kis atlasza. – Harmadik, bővített kiadás. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 208 pp. + 120 tábla.

Jávorka S. & Csapody V. (1965): Erdő-mező virágai. A magyar flóra színes kis atlasza. – Negyedik, javított kiadás. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 246 pp. + 120 tábla.

Jávorka S. & Csapody V. (1975): Iconographia florae partis austro-orientalis Europae Centralis. Közép-Európa délkeleti részének flórája képekben. – Akadémiai Kiadó, Budapest. 73+XL+576 pp.

Király G. (szerk.) (2009): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. – Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. 616 pp.

Lippay J. (1664–1667): Posoni kert. Kiben minden kerti Munkák, Rendeléſek, Virágokkal, Veteményekkel, Fákkal, Gyümölcsökkel, és Kerti Csömötékkel való baimolódáſok: azoknak Nemek, haſznok, bé-csináláſok bővségeſsen Magyar nyelven le-irattattanak, kivált-képpen azok, az kik Esztergami Érsek Urúnk Ő Nagysága Posoni kerteben talaltatnak. – Nagy Szombat–Bécs. 148+244+302 pp.

Mihály B. & Botta-Dukát Z. (szerk.) (2004): Özönnövények. Biológiai inváziók Magyarországon. – A KvVM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 9. – TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest. 408 pp.

Molnár V. A. (2003): Növényritkaságok a Kárpát-medencében. Rejtőzködő Kincseink. – Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, Debrecen. 232 pp.

Molnár V. A. (2007): Kitaibel Pál élete és öröksége. – Kitaibel Kiadó, Biatorbágy. 215 pp.

Molnár V. A. (szerk.) (2011): Magyarország orchideáinak atlasza. – Kossuth Kiadó, Budapest. 504 pp.

Nagylaki K. (1942): Növénytani szótár. – Lukács Sándor Könyvkiadó, Budapest. 351 pp.

Novák R., Dancza I., Szentey L. & Karamán J. (szerk.) (2011): Az Ötödik Országos Gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. – Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztály Növény- és Talajvédelmi Osztály, Budapest. 570 pp.

Nyárády E. Gy. & Soó R. (1941a): Kolozsvár és környékének flórája. – 1. részlet. – Magánkiadás, Kolozsvár. pp: 1–80.

Nyárády E. Gy. & Soó R. (1941b): Kolozsvár és környékének flórája. – 2. rész. – Magánkiadás, Kolozsvár. pp: 81–160.

Nyárády E. Gy. & Soó R. (1942a): Kolozsvár és környékének flórája. – 3. rész. – Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytára, Kolozsvár. pp: 161–240.

Nyárády E. Gy. & Soó R. (1942b): Kolozsvár és környékének flórája. – 4. rész. – Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytára, Kolozsvár. pp: 241–320.

Nyárády E. Gy. & Soó R. (1943a): Kolozsvár és környékének flórája. – 5. rész. – Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytára, Kolozsvár. pp: 321–400.

Nyárády E. Gy. c Soó R. (1943b): Kolozsvár és környékének flórája. – 6. rész. – Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytára, Kolozsvár. pp: 401–480.

Nyárády E. Gy. & Soó R. (1943c): Kolozsvár és környékének flórája. – 7. rész. – Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytára, Kolozsvár. pp: 481–560.

Nyárády E. Gy. & Soó R. (1944): Kolozsvár és környékének flórája. – 8–9. rész. – Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytára, Kolozsvár. pp: 561–688. + I–XVI.

Opriş, T. (1976): Csodálatos növényritkaságaink. – Albatrosz Könyvkiadó, Bukarest. 202 pp. (Fordította: Szabados A.)

Pázmány D. (1983): Növényhatározó. – Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca. 296 pp.

Priszter Sz. (1986): Növényneveink. Magyar–latin szógyűjtemény. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 191 pp.

Priszter Sz. (1998): Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek szótára. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. 547 pp.

Rab J. (1995): Növényneveink története. – In: Járainé Komlódi M. (szerk.): Pannon Enciklopédia. Magyarország növényvilága. – Dunakanyar 2000, Budapest. pp.: 233–247.

Rácz J. (2010): Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása. – Tinta Könyvkiadó, Budapest. 812 pp.

Rápóti J. & Romváry V. (1977): Gyógyító növények. – Ötödik, átdolgozott és bővített kiadás. – Medicina Könyvkiadó, Budapest. 511 pp.

Simon T. (2002): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok – virágos növények. – 5. kiadás. – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 976 pp.

Simonkai L. (1893): Aradmegye és Aradváros növényvilága. – In: Jancsó B. (szerk.): Aradvármegye és Arad szabad királyi város monographiája I. (Aradvármegye és Arad szabad királyi város természetrajzi leírása – 2. rész). – Monographia-Bizottság, Arad. XXXIX + 426 pp. + X tábla.

Soó R. [– Jávorka S.] (1951): A magyar növényvilág kézikönyve. Magyarország vadontermő és termesztett növényeinek meghatározója, ökológiai és gazdasági útmutatója. – I–II. kötet. – Akadémiai Kiadó, Budapest. XLVI + 1120 pp.

Soó R. & Kárpáti Z. (1968): Növényhatározó II. – Tankönyvkiadó, Budapest. 846 pp.

Soó, R. & Máthé, I. (1938): A Tiszántúl flórája. Flora Planitiei Hungariae Transtibiscensis. – Magyar Flóraművek II. Florae Regionum Hungariae Criticae II. – Institutum Botanicum Universitatis Debreceniensis, Debrecen. 192 pp.

Timár L., Bagi I. & Csathó A. I. (2014): Népies növénynevek a Tiszamentéről. – Kitaibelia 19 (1): 156–172.

Ujvárosi M. (1951): Szántóföldi gyomnövényeink. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 352 pp.

Ujvárosi M. (1957): Gyomnövények, gyomirtás. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 786 pp.

Ujvárosi M. (1973): Gyomnövények. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 833 pp.

Wagner J. (1903): Magyarország virágos növényei. – K. M. Természettudományi Társulat, Budapest. XXV + 241 pp. + LXVII tábla.

Wagner J. (1908): Magyarország gyomnövényei. – Darányi Ignácz m. kir. földmívelésügyi miniszter, Budapest. 384 pp. + XII tábla.

További szakirodalom

Köszönetnyilvánítás

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a következő személyeknek, akik javaslatokkal, véleményekkel, ötletekkel vagy biztatással sokat segítették munkánkat: Babai Dániel, Barina Zoltán, Bede Ádám, Bede-Fazekas Ákos, Csathó András János, Csathó Kálmánné (†), Dancza István, Dusik Tibor, Guller Zsófia Eszter, Halász Krisztián, Hegedűs Zoltán, Jakab Gusztáv, Kesze Balázs, Lengyel Attila, Melecske Zsuzsanna, Molnár Csaba, Molnár Zsolt, Molnár V. Attila, Novák Róbert, Pál Róbert, Pifkó Dániel (†), Riezing Norbert, Schmidt Dávid, Sramkó Gábor, Szabó Anna, Szalma László, Szilágyi László, Teleki Balázs, Tóth István Zsolt, Ujházy Noémi, Varga Anna, Vidéki Róbert, Virók Viktor és még sokan mások.

Összeállította:

Csathó András István¹ – Balogh Lajos² – Bagi István³

¹Független kutató, Battonya, csatho {a} novenynev.hu

²Savaria Múzeum, Természettudományi Osztály, Szombathely, balogh.lajos {a} savariamuseum.hu

³SZTE Növénybiológiai Tanszék, Szeged, ibagi {a} bio.u-szeged.hu

Utolsó frissítés: 2024. 01. 24.